Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


18. rész

2013.02.14

 Másnap eléggé unalmas, szürke idő volt. Sandra éppen egy gurulós székben ült, és bámult ki a fehér tájra. Az ablakokon hóvirág díszlgett, kint pedig nagy szemekben esett a hó, már egy jó 12 órája. Náhány helyen a szinte átláthatatlan ködös idő miatt szinte leállt a fogalom, és egész hosszú forgalmi dugók keletkeztek. 9 óra volt. A suliba nem tudtak elmenni az idő miatt, mert z igazgatónő, és a tanárok nagy többsége kocsival járt be dolgozni, így a tanítás elmaradt. A buszok sem jártak. Néhány közmunkás a havat hányta a járdáról. Sandra ujjaival formákat rajzolt a jégvirágos, párás ablakba. A fűtés ellenére kezei, lábai fáztak. Lila zokni, kék csőfarmer, és vörös, kapucnis pulcsi volt rajta. Kapucniját a fejére tette, hogy a füleit kímélje a fogvacogtató hidegtől. Hirtelen megtörölte az ablakot. A pára eltűnt... Az ott maradt víz torzította az alakokat, deettől még nagyon jól lehetett látni. A lány leresztette a kezét, ujjai hegyéről víz csöpögött le a vörös szőnyegre. A nap nem sütött, mivel a szürke felhők nem engedték át egyetlen árva sugarát sem. A hó egyre nagyobb pelyhekben, és egyre gyorsabban esett lefelé az égből. Dandra édesanyja egy áruházban dolgozott, ami közel volt a házukhoz, így el tudott menni. Az apja aludt. A nagymamák valahová elmentek, Kumiko éppen a pasijával volt a Mitsuki házzíl szemben lévő panelban. Sandra gondolkodott, szemei üvegesek voltak, ahogy éppen a jégvirágot nézte. Kezei elhidegedtek a víztől, és vörösek lettek, ahogy a vér próbálta felmelegíteni. A szoba csendes volt. Még Sandra rókája, Vöröske, azaz japánul Akami csendesen szuszogott Sandra két párnája között. Hirtelen egy esernyős nő ment neki egy részeg embernek, aki ordítva áltt fel a hóból nyomot hagyva. Sandra bőre elég fehér volt, és tán a lelke is máshol járt, de mikor a eészeg egy követ dobott be az ablakon, akkor szakadt a cérna. Sandra bőrébe visszatért a szín, szemébe újra visszatért a csillogás. Vöröske beesett a hirtelen hangtól a két párna közé. Sandra megnézte a követ, és vissza kidobta az ablakon. 
Sandra: Észnél van, jóember?! - ordított.
 - Te csak ne beszélj ott kislány. Há' nem látod - e hogy nem én voltam?!! - dühöngött a részeg.
Sandra: Hogy halna éhen! - káromkodott, de akkor döbbent rá, hogy az ablakon bejött a hideg, a szobából kiment a meleg. Remegni kezdett, majd hirtelen összesett az ágy elé. A hirtelen hidegtől mindig ez volt vele, egy ismeretlen betegség miatt. A szeme előtt táncot jűrtak a bútorok, és homályasan kezdett el látni. Arca kivörösödött, kapkodta a levegőt, lelehellete meglátszódott. Négykézláb póvéálta elérni az ajtót. Hamarosan elérte a kilincset, és kinyitotta. Tiszta erőből felállt, majd kiment, és becsokta maga után. Nekidőlt a ház felső emeleténak a korlátjához, és kifújta magából az ijedtségét. Gyorsan elindult édesapja szobájának ajtaja elé és benyitot, de amit akkor látott, az megdöbbentette. Halkan visszacsukta, és nekidőlt a krémfehér ajtónak. Lecsúszott, majd a küszöbön, döbbenten meredt maga elé. Nézta a rojtos, vöröseslila szőnyeget, a barna padlót. Utána minden erejét összeszedve benyitott.
Sandra: Apa, te...? - kérdezte, majd elcsuklott a hangja.
Arashi: Lányom, ez nem... - mondta az ijedt lányának...

 
 

 

Profilkép



Utolsó kép


Elérhetőség

Hamy

Nyitás:2012. 10. 30.
Zárás: -
Téma:A saját sztorim,
a Mew Mew Kitsune
Én nem loptam semmit, szóval
kérlek ti se lopjatok.Se eredeti
formájában bármit szívesen
odaadok, ha szépen kéred!^˘^



Archívum

Naptár
<< Július >>
<< 2017 >>
Ke Sze Csü Szo Va
          1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
31