Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


27. rész

2013.12.31

Renée szomorúan, lehajott fejjel sétált az utcán, fején a kedvenc, lila svájci sapkájával. Egyenes, lila tincsei mind a hajába lógtak, szemeit teljesen eltakarva. Kellemes volt az idő, nem túl meleg, de nem is túl hideg. A lány végül meggondolta magát, és visszafordult. Rengeteg ember bámulta meg, hiszen volt aki még így is felismerte, viszont le nem rohanták. Átérezhették hogy szomorú, és nem akarták zargatni a kérdéseikkel. Csak a közeli parkig ment el, vagyis hamar a háza elé ért, viszont nem volt kedve hazamenni, ezért elfordult a másik irányba, és arra ment tovább. Renée érezte hogy perceknek tűnő órák óta sétálgat, ezért elindult hazafelé. Az idő kezdett lehűlni, és az eget is ellepték a hatalmas, szürke viharfelhők. Egy pillanat alatt kezdett el esni. Először csak egy csepp, majd egye több, és több, míg végül hatalmas zivatarrá nőtte ki mmagát, a távolban a villámok fehér fényével, és a hatalmas dörgésekkel. Renée futott hazafelé, míg végül el nem érte a házuk ajtaját. Be akart menni, viszont a kulcsát nem találta. A mobilját előszedte a zsebéből, és mivel más lehetőség nem volt, Lanát hívta fel. 

Renée: Lana, elhagytam a kulcsomat. - mondta halkan.

Lana: Azt hogy? Nem tudod megkeresni?

Renée: Szakad az eső, és fogalmam incs hogy hol hagyhattam el. - motyogta zavartan.

Lana: Várj a ház előtt, egy fél óra és ott vagyok.

Renée: Nem azt mondtad hogy a barátnőthöz mész?

Lana: Igaz, de ő pont messze lakik.

Renée: Oké, várok. Szia! - tette le a telefont, majd egy hatalmasat sóhajtott.

 

[EKÖZBEN SANDRÁNÁL...]

 

A szobában fekvő vörös hajó lány csendesen szuszogott az ágyon. Tincsei szinte fejdíszként keresztezték a haját. Nem mutatta jelét hogy fel akarna ébredni, de egyre gyorssabb lélegzetvétele jelezte hogy hamarosan felébred az álmából. És nem is hazdutolta meg magát. Pillái megremegtek,  vörös szemeit lassan nyitotta fel. A félhomályban is ki lehetett venni hogy hol is van. Lassan oldalra fordította a fejét, majd ránézett az órára, ami delet mutatott, majd a naptárra is, amin 6.-a szerepelt. Az eső csendesen kopogtatta az ablakot. Sandra lassan felült, észrevette hogy a pizsmájában van, vagyis átötöztették.  Kisétált a nappaliba, ahol visznt senkit sem talált. Ahogy sem a konyhában, és a többi szobában sem. A kulcsok közül pedig anáé és Renée-é is hiányzott. A vörös ráérősen sétált a bejárati ajtó felé, ami előtt Renée meglepett tekintete várta.

Renée: Sandra, te... Úristen felébredtél! - ugrott a lány nyakába Renée. 

Sandra: Mi történt? És egyáltalán miért vagy kint? - kérdezte értetlen fejjel. Renée beráncigálta a barátnőjét a konyhába, ahol midnent elmagyarázott neki elejétől a végéig.

Renée: És már lassan két napja alszol... - fejezte be.

Sandra: Vagyis a harc után kómába kerültem? Ügyes vagyok, az biztos... - kuncogott. 

Kint az ajtó lassan kinyílt, és lassan besétált Lana a konyhába.

Lana: Sandra, de jó hogy ébren vagy! - ölelte meg. Sandra mosolygott, hogy ennyien várták, hogy felébredjen. Bele se nagyon mert gondolni hogy mi lesz ha többiek megtudják. Akkor valószínű számmíthat arra, hogy rrövid úton megfojtják.

 
 

 

Profilkép



Utolsó kép


Elérhetőség

Hamy

Nyitás:2012. 10. 30.
Zárás: -
Téma:A saját sztorim,
a Mew Mew Kitsune
Én nem loptam semmit, szóval
kérlek ti se lopjatok.Se eredeti
formájában bármit szívesen
odaadok, ha szépen kéred!^˘^



Archívum

Naptár
<< Június >>
<< 2017 >>
Ke Sze Csü Szo Va
      1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30